Amilyen hirtelen kitavaszodott, azt hiszem erre az évre fújtak a jégvitorlás versenyeknek. A hétvégén ezért nekiálltam a kabin bútorzatát elkészíteni. Kész a kabinba tervezett asztallap, már csak a lakkozás van hátra, meg a rögzítés megszerkesztése.

Amikor ezeket a képeket először láttam meg voltam róla győződve, hogy Photoshoppal csinálták:Hát nem!! Itt a videó a képek készítéséről:

A hideg időben inkább nézzük, hogy szerencsésebb sorstársaink mit csinálnak kicsit melegebb éghajlaton: RC44 Cup Puerto Calero

Végül elmaradt a jégvitorlás magyar OB, de nem is annyira sajnálom. baromi hideg van odakint. tegnap lementünk a Duna partra egy kis jégzajlást nézni, hát majd oda fagytam a partra. Egy- két hét múlva a jég még tökéletes lesz, és reményeim szerint már nem lesz annyira hideg. majd akkor megyünk jégvitorlázást nézni.

Az idő kitűnő, a jégvitorlázáshoz :)). Ha minden igaz, hétvégén Magyar Bajnokságot akarnak tartani. Hát a jégen nem múlik. Megint mehetek fagyoskodni :)).

A hajó téli pihenőn várja a nyarat. Vagy már a tavaszt, mert elhatároztuk, hogyha picit is melegedik az idő, ami azt jelenti, hogy van úgy kb. 15 fok (pluszban), akkor vízre szállunk, vagy a soroksári Duna ágban Szigetszentmiklós, Ráckeve magasságában, vagy a Velencei tavon. Mindkét helyen találtam már megfelelő sólyát ahol vízbe engedhető Obelix. Addig is elkezdődtek a belső kabin munkálatok, most éppen a kabinba tervezett asztalt csinálom. Illetve hol ezt hol azt veszek a hajó felszerelését javítandó. Most éppen egy Barton fokrollert szereztem be.

Nem nagyon jutottam hozzá, hogy folytassam a vízre tételt követő események leírását, mert sokat dolgoztam, illetve múlt hétvégén kirándultam egyet Horvátországba, a gyönyörű időben kellett pár napig egy kis tengeri levegőt szívni.
De most itt a folytatás: Vízre tétel után motorral indultunk el, mert semmi szél nem volt. Szépen vitte a kis Yamaha a hajót. Később gps-szel lemértem, hogy kb 5 km/h sebességgel haladtunk. Ennél a sebességnél szépen duruzsolt a motor, nem erőlködött. Ekkor kb. 20-30%-os gázon mentünk. Ha megpróbáltam növelni a motor teljesítményt, rendesen elkezdett erőlködni a motor, de lényeges sebesség növekedést már nem tapasztaltam. Valószínűleg a fogyasztás is jelentősen megnőtt. Ezen a 20-30%-os teljesítményen az 1,2 literes tank másfél órás hajózásra volt elegendő.
Mert végül végig motoroztunk. Kétszer is megpróbáltunk vitorlát bontani, de nem sok sikerrel. Egész hétvégén nem volt annyi szél, hogy rendesen megfuttassuk a hajót.
Gyorsan szembesültem a kis-dunai vitorlázás alapproblémájával, a hatméteres árbocommal egyetlen híd alatt sem férek át. Gyorsan belejöttünk az árbocdöntés műveletébe. Egyenlőre ez két emberes feladat, valahogy meg kell oldanom, hogy egyedül is tudjak árbocot billenteni, vitorlázattal együtt.
Ezért először hajózgattunk a csőhíd és a csepeli híd között, aztán ebéd után lehejóztunk az M0-ás hídig. Na az alatt átfértünk.
Vasárnap korábban vízre szálltunk. Szél megint semmi, ezért motoroztunk Dunaharasztiig, ahol megint a híd állított meg, mert nem volt kedvünk megint árbocot dönteni, így visszafordultunk.
Délután minden gond nélkül kikaptam a vízből a hajót, és visszavontattam a kertbe régi helyére.
Most majd elkezdem a kabin átalakítását, burkolását, polcok, asztal elkészítését, az elektromos rendszer kiépítését. Lesz munka tavaszig, amikor újra vízre szállunk.
Bár lehet, hogy valamilyen nagyon erős késztetés hatására még a télen is vízre engedhetjük a hajót, most már teljesen mobilak vagyunk, csak egy sólyázásra alkalmas partszakasz kell és bárhol vízre tesszük a hajót!
Képek.